Luther Márton nyomában 

Luther Márton nyomában

 

Hogyan kellene ünnepelni a reformáció 500. évfordulóját? Mivel tudnánk emlékezetessé tenni? Ezeket a kérdéseket forgattuk a szívünkben, amikor Egyházunkban a reformáció emlékévével kapcsolatosan beszélgettünk. Évforduló, tehát születésnap. Ha születésnap, akkor az „ünnepeltet” illik meglátogatni. Mi ezt a lehetőséget választottuk 2017. július 1-5 között, amikor Egyházunk 26 tagja megérkezett Németországba, a reformáció bölcsőjébe.

A szívünk másképpen dobogott, amikor átléptük Wittenberg határát, és izgatottan foglalhattuk el szobáinkat az ifjúsági szállóban. Páran részt vehettek az istentiszteleten, ami mindjárt megérkezésünk után kezdődött. Akik ott voltak léleképítő emlékekkel térhettek vissza a szálláshelyre, szívükben hordozva a közös úrvacsora élményét. A csoport többi tagja addig a városnézéssel foglalatoskodott. Az istentisztelet után megnyitották a turisták részére is a kaput, amit mindenki úgy ismer, hogy ez az a várkapu, amire Luther Márton kiszegezte 1517. október 31.-én a 95 tételét. De érdemes megemlíteni, hogy az eredeti kapu egy tűzvészben tönkrement és IV. Frigyes Vilmos porosz király állította újra 1857-ben, a 95 tételt pedig belegravíroztatta, hogy az utókor számára megmaradhasson. A vártemplom belseje első ránézésre egy katolikus templombelsőre hasonlít, a maga szobraival, túldíszítettségével, de pontosan ezek hatására nyújtott egy felemelő magasztos élményt a látogatok számára. A szószék alatt láthatjuk Luther Márton sírját, illetve vele párhuzamosan a legjobb barátja, a legfőbb támasza Melanchton Fülöpét. Hogy mennyire él a reformáció e két nagy alakjának emléke a köztudatban, az abban is látható, hogy a turisták egy része virágszálakat helyezett el a síremlékeken, ezzel fejezve ki kegyeletüket és tiszteletüket.

Wittenbergben a látnivalók a főtérre és lényegében egy utcára korlátozódnak. A főtéren láthatjuk a gyönyörű Városházát, Luther és Melanchton egész alakos szobraival. Velük szemben a kor leghíresebb festőjének, Lucas Cranach háza és udvara található. A festő házának udvarában figyelemmel kísérhettük, hogy abban az időben milyen mintákat használtak szobafestés alkalmával. Tovább haladva az utcán láthatjuk a Bölcs Frigyes választófejedelem által alapított egyetem épületét, a Leucoreát, amit 1502- ben alapítottak, de mára elveszítette az akkori jellegét. Nem messze az egyetemtől találhatjuk meg Melanchton házát is, amit 1536-ban építettek. Természetesen a Luther – ház sem maradhatott ki a látnivalók sokaságából. Az épület először ágostonrendi – kolostor volt, melyet később, 1524-ben Bölcs Frigyes odaajándékozott Luthernek. A reformátor életének a legnagyobb részét itt töltötte el, eleinte, mint szerzetes, később pedig, mint férj és apa. Az udvaron látható még feleségének, Katharina von Bora (Bóra Katalin) egész alakos szobra is, egy múzeum, és egy étterem is.

Wittenberg másik nevezetes temploma, a Stadkirche, a mellette lévő kis kápolnával, ahol a reformátor legtöbbet szolgált, prédikált a megfeszített Jézus Krisztusról. Lelkileg talán a legfelemelőbb élmény volt nekem személyesen, mint lelkésznek. A szárnyasoltár, melynek talapzatát a megfeszített Krisztus alkotja, a legszebben fejezi ki azt, hogy mit is ünnepelünk most. Visszatérést az evangéliumhoz, ami Krisztusról szól.

Különleges élmény volt számunkra az a körkép, amit Yadegar Asisi készített. A körkép Wittenberg főterét ábrázolja 360 fokban. A korabeli hangulatot hanghatások (tücsökciripelés, kutyaugatások, vásári zaj, kiabálás, prédikátor hangja, stb) és fényhatások tették élővé.

Az említett épületek 1996 óta az UNESCO Világörökség helyszínei.

Másnap Berlinbe tettünk egy kirándulást. Ott megnéztük a Brandenburgi kaput, a szovjet hadseregnek felállított emlékparkot, a Checkpoint Charlie-t, ami a leghíresebb katonai ellenőrzőpont volt 1945-1990 között. Megnéztük a Berlini Fal nyomait, hogyan húzódott végig azon a városrészen, illetve régi, korabeli fényképeket láthattunk, hogyan történt a határellenőrzés, amelyek a félelmetes elnyomás emlékét örökítik meg.

A Berlini Dóm a világ legnagyobb evangélikus katedrálisa felejthetetlen élményt nyújtott a maga barokk és reneszánsz építészeti gazdagságával. A berlini dómban részt vettünk egy rövid áhítaton, majd megnéztük IV. Vilmos Frigyes porosz király családi kriptáját. Az Alexander Platzon a híres tévétornyot is megcsodáltuk, egyesek közülünk utánozhatatlan panorámát láthattak onnan Berlinről. A győzelmi oszlop, Siegessäule, emlékművet is megtekintettük Berlinben, a porosz - dán háborúban aratott porosz győzelem emlékére avatták fel 1873- ban. Ennek tetején látható egy több mint 8 méteres Viktória szobor, amit a németek csak Goldelse, „Arany Lizzi” néven emlegetnek.

A harmadik napot Eislebenben és Mansfeldben töltöttük. A reformátor, Luther Márton szülővárosában. A múzeumban az emléktárgyakon kívül a Luther (Luder) család családfáját is megtekinthettük. A család háza egy jómódú család lakhelye, ami a mai nap is megállná a helyét a módosabbak körében. A ház mögött található az a templom, ahol Luther Mártont megkeresztelték, a Szent Péter – Pál templom. Az ottaniak Taufkirche néven emlegetik, mivel egy tojás alakú keresztelő medence is van az oltár előtt. Húsz kilóméterrel odébb Mansfeld városát tekintettük meg. Ide akkor költözött a Luther család, amikor a reformátor egy éves volt. Itt töltötte a gyermekkorát. Ez is bányászváros volt, akár csak Eisleben, és a jobb megélhetés reményében költöztek át. Ott szintén a család házát néztük meg, valamint azt az iskolát ahová járt, és a Szent György templomot. Ebben a templomban is szárnyasoltár van. Külön érdekessége, hogy a Sárkányölő Szent György szobra tartja a szószéket. A karzaton több mint 50 kép található, amit erre az emlékévre sikerült restaurálni. A képek különféle szentek megkeresztelését ábrázolja, Jézussal kezdődően, valamint a Megváltó mennybemenetelével zárul a képek sora. A mansfeldi kastélyt sem hagyhattuk ki, ahonnan csodás panoráma tárult a szemünk elé az egykori kis bányászvárosról. A kastélyban éppen evangelizációs hetet tartottak a konfirmandusok részére. A gyönyörű épület hangulata mindannyiunkat elvarázsolt, hiszen nem minden nap lehet részünk ilyen csodálatos élményben. Gazdag emlékekben, és lelkileg feltöltődve indultunk szálláshelyünkre a délutáni órákban.

Másnap hazaindultunk. Útközben Prágában álltunk meg néhány óra erejéig, ahol az Óvárost tekintettük meg. A főtéren láttuk a híres Orlojt, az óraművet, amely 1410 óta működik. A Károly hidat is láthattuk, ami a Moldva folyót íveli át. Néhányan közülünk a várban is látogatást tettek. Fontos megjegyezni azt, hogy Európa legnagyobb várkomplexumaként tartják számon.

Az utat elinduláskor és hazautazáskor is Isten segítségül hívásával kezdtük. Hálát adtunk Neki, hogy végig mellettünk, velünk volt és őrzött bennünket, ugyanakkor megköszöntük, hogy lehetőségünk volt részt venni ezen az utazáson, hogy a reformáció ne csupán egy tananyag, egyházi emlék legyen, hanem, hogy valamennyiünk számára élő valósággá válhatott.

Mengyán Szofia

Kúlai lelkész

 

 

Luther szülőháza
Katharina  von Bora  (Bóra  Katalin)
Melanchton háza
Vártemplom (Schlosskirche) Lutherstadt Wittenberg
Vártemplom (Schlosskirche) Lutherstadt Wittenberg
Vártemplom (Schlosskirche) Lutherstadt Wittenberg
Várkapu, Lutherstadt Wittenberg
Vártemplom - Lutherstadt Wittenberg
Vártemplom - Lutherstadt Wittenberg
Luther síremléke
Melanchton síremléke
Vártemplom (Schlosskirche) panoráma kép, Lutherstadt Wittenberg
Berliner dom
csoprtkép - Berliner dom