Kúla - Cservenka

A Kúlai gyülekezet

Az egyházközség története:

Nevéről ítélve, itt hajdan valami vár vagy erődítmény volt, mert „kúla” török szó és várat vagy bástyát jelent.

Az 1652. évben Wesselényi Ferencz birtokjegyzékében találjuk.
Az 1780-as években, hihetőleg a csatorna déli oldalán, új német telep keletkezett, melyet Neu-Kulának neveztek el.
Az 1900. évi népszámláláskor Kulán 9.174 lélek élt 1.600 házban. Anyanyelv szerint 3.749 magyar, 2.740 német, 2.344 szerb és mások. Ezek közül vallás szerint 243 volt ág. evangélikus, 175 református.

Evangélikus és református keresztyének éltek Kúlán már a századforduló előtt is, de kezdetben nem volt sem templomuk, sem imaházuk. A környékbeli egyházközségek lelkészei jártak el ide istentiszteleteket tartani. Az első istentiszteleteket egy iskolában tartották, amely a zsinagóga – illetve zsidó hitközség mellett volt. A tanteremben természetesen nem voltak megfelelő körülmények. Egy alkalommal Hein, cservenkai lelkész tartott istentiszteletet szombaton. Az igehirdetés alatt áthallatszódtak a zsidó énekek a zsinagógából, ők ugyanis a Sabbat-ot ünnepelték. Az istentisztelet után Hein lelkész azt mondta, hogy ő nem jön ide többet istentiszteletet tartani, hacsak a hívek nem gondoskodnak olyan megfelelő helyiségről, ahol az istentiszteletet úgy lehet ünnepelni, ahogy az méltó.
A két egyházközség elöljáróságának az ülésén elhatározták, hogy Nagy István bőrkereskedő házát vásárolják meg. 1928. szeptember 28-án meg is történt a vásárlás, a házat pedig az egyházközség céljaira berendezték. A vételár 200.000,- dinár volt, melyet egyforma arányban adtak az evangélikus és a református hívek. Egyébként a hívek az összeget egyetlen nap alatt gyűjtötték össze.
A házhoz egy hold szántóföld is tartozott. Ennek a végében állították fel a hegyen a haranglábat két haranggal. Az egyiket az evangélikusok, a másikat a reformátusok vásárolták. 1937. december 31-én szólalt meg és siratta elsőként Telecskai dombunkról a harang Ködöböcz Zsigmondot.
1945-ben Kúla város kisajátította a szántót a hegyen, egészen a haranglábig, és a háborús néphősök számára építkezési telkeket létesített rajta. A kártalanítás céljára kifizetett összegből mindkét egyházközség 5-5 hold szántóföldet vásárolt.

1978. szeptember 14-én mindkét egyházközség Kúla várostól egy értesítést kapott, mely szerint a főutcán levő imaház a város tervei szerint lebontásra van szánva. Mindkét egyházközség külön-külön a várostól 119.000.000,- dinárt kapott az imaházért. 
Eleinte egy másik épület vásárlását tervezte az egyház, majd az a döntés született, mely szerint új imaházat fognak építeni. Az építéshez Németországból 50.000.000,- dinár anyagi támogatást kaptak.
Az új épület új feltételek mellett épülhetett. A tervek szerint a földszinten lesz található az imaterem, iroda és mellékhelyiségek, az emeleti részen pedig a lelkészlakás. Az új harangláb most az imaház mellett áll.
Időközben Dudás, szül. Heinz Ilonka magánházában tartották meg az istentiszteleteket.
1980.november 9-én lett az új imaház ünnepélyes keretek között felszentelve.

Az egyház egyik legjelesebb jótevője Ködöböcz Zsigmond volt. (1881-1937). Ködöböcz Zsigmond adótisztviselő, amikor saját leírása szerint – már majdnem megingott hitében, a jó Isten segítségét érezve, 1937-ben 115.000.- dinárért házat vett egyházunk részére, átíratási költségeit fedezve, egyházunknak adományozta. Napi perselyes adományt gyűjtött és abba halála előtt 10 évre szóló adományát beletéve, adta át egyházunknak. Forszírozza egy harang vételét is s annak beszerzését adományaival jelentősen támogatta.

A hívek Isten iránti hálával emlékeznek hűséges evangélikus lektorukra, Arth Vilmosra. Önéletrajzi írásában így vall: „1908-ban szegény sorsban élő szüleim 11. gyermekeként születtem. Nyolcan voltunk élők. Később még egy kis húgom született. Hat éves koromban meghalt édes atyám. Özvegy édes anyám nagyon nehéz körülmények között nevelt és iskoláztatott bennünket. Nagyobb, már kenyérkereső férfi testvéreim sorba vonultak be katonának (első világháború). A négy polgári iskola elvégzése után, nem is mertem otthon megemlíteni, hogy pap szeretnék lenni. Sorsomba beletörődve asztalos tanonc lettem.
Istennek lelke azonban nem szűnt meg munkálkodni rajtam. Különösen a második világháború és az azt követő években lett világos előttem, hogy Istennek kegyelme van velem. Irányítja sorsomat csodák sorozatán keresztül. Ezt annál inkább tekintem csodának és kegyelemnek, mert semmivel sem érzem magam jobbnak, vagy érdemesebbnek Isten kegyelmére, mint más bűnös embertársam.
Hogy ma alkalmas vagyok Isten igéjének hirdetésére, ezt is Istennek köszönhetem, mert az 1940-es években olyan szomjúsággal áldott meg az Ő igéje hallgatása és az Ő dolgainak olvasása iránt, amit nem lehet elmondani. Minél többet hallgattam és olvastam Istennek igéjét, annál szomjasabb lettem.
Hinnünk és Isten igéjének világosságánál látnunk kel, hogy nem a vak sors és nem a véletlenek, hanem a jó Isten végtelen szeretete és kegyelme irányítja sorsunkat és vezet bennünket.
1958-ban Csepcsányi István lelkész úrtól kaptam megbízást istentiszteletek és áhitatok tartására. 1965-ben ünnepélyes keretek között avattak lektorrá. 1968. februárjáig voltam László Ernő tiszteletes kisegítő lektora, az ő megbetegedésétől egyedül gondoztam Verbász, Újvidék, Kúla és Cservenka evangélikus egyházközségeit.
Temetőnkben nyugszik, várva a feltámadást.

Az egyház legjelesebb tanítója Fuhrmann Lajos, felső Magyarországról ideszármazott evangélikus kántor-tanító volt. (1868-1936). Tanítványai evangélikus, református, szerb és zsidó gyerekek voltak, akikből a még élők nagy szeretettel gondolnak rá, mert odaadó nevelésének gyümölcsei kísérik még ma is őket életük útján. Felbecsülhetetlen érdeme, hogy a gyermekeket egységes protestáns szellemben nevelte és ezzel szinte évtizedekkel előre meglátta azt az utat, hogy Kúlán a két egyház egymás nélkül nem életképes. Nagy a szükség egymás megbecsülésére és a szeretetre.
Az ifjúságot figyelemmel kísérte és közvetlen érintkezésű modorával biztatólag hatott azok egyházi életünkbe való bekapcsolódására.
Harmóniumát, mellyel egyházunkban az énekeket mindvégig vezette, könyvtárát és magántárgyait a két egyházra hagyta.

Lelkészeink:
Id. Keck Zsigmond cservenkai lelkész 1900-1936
Gutson Dániel lévita Verbászról, aki Keck Zsigmond mellett szolgált 1934-ig
Jung Krisztián feketicsi lelkész
Ifj. Gachal János zombori lelkész 1935-1941
Ifj.Keck Zsigmond 1934-1935
Gara József zrenjanini (nagybecskereki) lelkész 1941-1949
Ifj.Szabó Zoltán lászlovoi lelkész 1949-től
Békássy Zoltán zombori esperes-lelkész 1949-től
Dolinszky Árpád kúlai majd szabadkai lelkész -szuperintendens 1978-tól
Tóth Lajos verbászi ref. lelkész

Az egyházközségben rendszeresen vannak istentiszteletek, melyeket utazó evangélikus és református lelkészek tartanak, felváltva. Az evangélikus gyermekek rendszeresen részt vesznek a nyári katekizációs táborban.