Szabadka

A Szabadkai evangélikus egyház történelme az 1860-as évekig nyúlik vissza. 1863 június 29-én a helybeli református és ágostai hitvallású evangélikus hívektől többen tanácskozásra gyűltek össze, hogy egy szabadkai egyesült protestáns egyházzá alakuljanak, de továbbra is Szilády Áron halasi református lelkész gondoskodott a lelkük ápolásáról.
Thomay József, szegedi ágostai hitvallású evangélikus lelkész, 1880. november 1-én a polgári leányiskolában istentiszteletet tartott ahol megígérte, hogy a szabadkai híveket évente négyszer meg fogja látogatni , hogy istentiszteletet tartson nekik. Egy évre rá 1881. szeptember 8-án tartott ülésen a két protestáns egyház Iványi Istvánt megbízta, hogy Kármán Pál torzsai református lelkészt és esperest hívja el Szabadkára, aki el is jött így 1881. november 1-én az egyesülést újra kimondták és következő év november 20-án Thomay József és Kármán Pál jelenlétükkel hitelesítették az egyesülést, 1883. február 2-án az egyesült egyház elöljáróit megválasztották: Iványi Istvánt felügyelőnek, Sárosi Szabó Lászlót pénztárosnak, Ringhoffer Lajost jegyzőnek és 4—4 presbiter. Nemsokára meg is jött a református lelkész Török Lajos és megkezdte működését Szabadkán.

Az 1885. évi októberében Budapesten tartott bányai ágostai hitvallású evangélikus kerületi gyűlés 50. jegyzőkönyvi kivonat alatt kimondotta, hogy Szabadka és a vasút melléki helységek részére utazó lelkész lesz kinevezve, ezért az egyesülés megszűnt, a vagyon pedig elosztották, az ágostai hitvallású evangélikus híveknek jutott 441 forint 94 krajcár és a várostól kapott 20 lánc föld fele.
Az evangélikus hívek Iványi Istvánt kérték fel, hogy a szükséges lépéseket tegye meg. Aki késedelem nélkül a bács-szerémi főespereshez fordult, minek következtében az esperesség 1886. junius 22-én Újvidéken tartott közgyűlése jegyzőkönyvének 8 pontja alatt döntöttek, hogy bizottságot küldenek ki Szabadkára. Szeptember 8-án Szabadkára meg is érkezett. Megtudták, hogy az evangélikus hívek az utazó lelkész évi fizetéséhez 400 forinttal akarnak hozzájárulni, hogy az illető lelkész Szabadkán lakjon. Az összeírt hívek 40 családot képeztek közel 100 lélekkel. Ezt követően Belohorszky Gábor főesperes november 9-én értesítette a híveket, hogy Szabadkára ideiglenes minőségben Korossy Emilt, mint misszionárius lelkészt küldi ki, aki 1886. december 15-én meg is érkezett és azonnal nagy munkához látott, célkitűzése volt, hogy templomot kell építeni.  December 25-én tartotta beköszöntő beszédét, megtartotta az egyház alakuló gyűlését, melyen Iványi István, főgimnáziumi tanár felügyelőnek, Dobel Károly pénztárosnak, Néber Frigyes adótiszt pedig jegyzőnek lettek megválasztva. Miután a hívek meggyőződtek, hogy a buzgó lelkész vezetése alatt az egyház fennállása és felvirágzása a jövőben biztosítva van, 1888-ban az esperesség hozzájárulásával Korossy Emilt egyhangúlag lelkészüknek megválasztották és fizetését 500 forintra emelték és Ivánka Imre szabadkai országos képviselő és Kálay Albert főispán közbenjárása folytán a belügyminisztertől engedélyt nyertek, hogy magyarország területén imaház és paplak építésére könyöradományokat gyűjthessenek. Mivel Szabadka Városi Tanácsa sajnos nem tudott ingyenes telket biztosítani a templom és a paplak épületeinek részére, ezért 1894-ben megvásárolták a város belterületén azt a telket, amelyen a templom és a paplak még ma is áll. Az építés költségei nagy gondot jelentettek, hiszen nem állt rendelkezésre anyagi keret. Ezért Korossy segélyek iránti kérvényeket küldött az egész ország területére, valamint ő személyesen is utazott, hogy össze lehessen gyűjteni a szükséges összeget. Segélyek érkeztek továbbá Ausztria, Németország, Svájc, Anglia, Svédország evangélikus egyházaitól is. A pénz, ha nehézkesen is, de összegyűlt. Megkezdődött az építkezés. A helybeli Reich és Molczer építő-céget bízták meg a munkálatok megkezdésével és kivitelezésével. A templom és a paplak felépülésekor a templom épülete még oltár nélkül állt, mivel az építésre összegyűlt keret kimerült. Erre a problémára Korossy Emil lelkész talált megoldást, saját kezűleg készített oltárt egy lombfűrész segítségével. E példás sajátkezű mű ékesíti ma is Szabadka város evangélikus templomát. A templom és paplak építési költségei: a telek vétele 19000 korona; az építkezés 44000 korona ; a templom berendezése 8000 korona; összesen 71000 korona.
Korossyné kezdeményezésére 1897-ben megalakult a Szabadkai Evangélikus Nőegylet 65 taggal. A Nőegylet első célkitűzése a templom belső berendezésének kivitelezése volt. Nem egész egy év leforgása alatt elkészült az oltárkereszt, az oltárkép, a bronz gyertyatartók, csillárok, beszerezték a szőnyegeket, megvették a harmóniumot, és megrendeltek három harangot. Egy soproni harangöntő cég remekelt az öntésben. 1900. évben a szabadkai evangélikus női egylet három harangot vett. A legnehezebb 592 kg, G. hangú; felirata: „Erős vár a mi Istenünk"; a másik 228 kg H. hangú, felirata: „Krisztus az én életem"; a harmadik 167 kg, D. hangú, felirata: „Jövel szentlélek Úr Isten." Ezenkívül még minden harangon olvasható volt: „A Szabadkai Evangélikus Nőegylet adománya”. Sajnálatos tény, hogy az említett harangokat az első világháborúban elvitték. Az oltárképet Steiner Lajos evangélikus zombori festő keze munkáját dicséri, címe: „Krisztus a tengeren” 120 koronáért festette. Amikor minden a helyén volt, az egyház elöljárósága meghatározta a felszentelés napját. 1900 szeptember 23-án az Sárkány Sámuel bányakerületi püspök végezte a felszentelést, Taubinger bajai lelkész mondta az oltár előtti imát, Kruttschnitt vadkerti lelkész az ünnepi beszédet, Czipott szegedi lelkész egy esketést végzett, Ritter becsei lelkész egy keresztelőt tartott, majd Korossy Emil az Úrvacsora szentségét szolgáltatta ki, és végül Sárkány püspök adta az áldást, Dr. Baltik Frigyes, dunáninneni püspök, Zsilinszky Mihály, kultuszminiszteri államtitkár és bányakerületi felügyelő és Belohorszky Gábor főesperes jelenlétében.
A továbbiakban a szabadkai misszióról ezt olvashatjuk: A bácsi Ágostai Hitvallású Evangélikus egyházmegye 1915.-ik évi július hó 8.-án Újverbászon tartott közgyűlésének Jegyzőkönyve, I.A szabadkai misszió 56.old. Korossy Emil : „A városunkban elhelyezett rengeteg katonaság s a most újabban iderendelt német csapatok gondozása (kiknek vasárnaponként külön német nyelvű istentiszteletet tartottam) és a kórházak látogatása, itthon maradott és gyászoló híveink lelki gondozása, a szórványok felkeresését nagyon megnehezítette.
Istentiszteleteinket a katonaság tömegesen látogatta, sőt külön katonai istentiszteletet is tartottunk, úrvacsora kiosztással… Mindezen katonai istentiszteletet csak két nyelven, magyarul és németül végeztük. Előfordult, hogy katonáink nem fértek el egyszerre kis templomunkban, ilyenkor két, sőt három istentiszteletet is tartottunk egymásután.”
A templom felszentelését követően a fellendült gyülekezeti élet folyásába nagy sebet ejtett a hamarosan bekövetkező Trianon-i változás. Új országban, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, megváltozott körülmények között kellett további utat keresni. A szabadkai evangélikus egyházközség mindjárt a határmódosítást követően, 1922-ben döntést hozott arról, hogy megújítja saját státusát. Részben az előállt történelmi helyzet miatt, részben azért, mert az egyházközség jelentős fejlődésen ment keresztül. A január 2-án tartott egyháztanácsülés a következő határozatot hozta: „Egyházunk szerepe, működési körlete, anyagi ereje az alapítás óta lényegesen megváltozott. A tanács javasolja, hogy az egyházközség alakuljon át anyaegyházzá. Kimondja a Közgyűlés, hogy az eredetileg Szabadka székhellyel bácsi misszióként szervezett szabadkai ág. hitv. evang. egyházközség a mai nappal anyaegyházzá alakul át. 1928-ban egyházközségi énekkar alakult és ugyanebben az évben megalakult a topolyai fiókegyház. A hívek határozata értelmében a szabadkai evangélikus anyaegyház fennhatósága alá tartoznak, és onnan részesülnek lelki gondozásban.

1941-ben kitört a II. világháború. A magyar hadsereg bevonult Bácskába. Így ez a terület, melyet a Trianon-i békeszerződés elszakított Magyarországtól, a XX. Magyar Törvény értelmében államjogilag újból oda tartozott. A Délvidék „hazatért”, benne a szabadkai ág. hitv. evangélikus egyházközség is visszatért a korábbi egyháztestbe. Az előállt helyzetnek a bácskai magyar egyházközségek örültek a legjobban. A szabadkai evangélikus egyházközség 1941. június 15-én tanácsi közgyűlést hívott össze, melynek mindössze egyetlen napirendi pontja volt: a 46-47/1941. akták feletti döntés. A Jegyzőkönyv így foglalja össze: „Az ülés örömének ad kifejezést, hogy az egyházközség megalapítása óta magyar egyház volt és magyar jellegét a 23 évig tartott szerb megszállás alatt is megtartotta, szívesen kerül az anyaországhoz és ennélfogva természetesnek tartja, - hogy miként az összes délvidéki magyar egyházak és egynéhány német egyház is – a szabadkai ágostai hitvallású evangélikus egyház az anyaországbeli bányakerületi egyházakhoz (régi határokkal, régi egyházába) visszatér. Ebből az alkalomból indítványozza, hogy Dr. Raffay Sándor püspök urat, Budapest, az egyháztanács a következő távirattal üdvözölje: A mai egyháztanács ülésről a szabadkai evangélikus egyház szívből üdvözli Nagyméltóságodat és biztosítja nagyrabecsüléséről és őszinte ragaszkodásáról.”2

1945-ben, az újonan előállt helyzetben, egyházunk korábbi megnevezéséből, melyre a néhai S.H.S. államban tett szert, szükségszerűen el kellett hagyni a „német” nevet. Így az egyházi Közgyűlés az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház nevet tartotta meg; biztosítva a jogfolytonosságot.

1998-ban, a Szabadkán ülésező alkotmányozó zsinat kimondta, a még újabb politikai változások következtében előállt helyzetben, az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház jogfolytonosságát, Szerbiában-Vajdaságban.

A "Luther-rózsa kórus":
Több mint 30 év telt el, amikor eleink nyomdokába haladva 1999-ben újra alapítottuk a Szabadkai Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházközség énekkarát.
Több mint 30 év után újra felcsendült a kórus éneke templomunkban mindannyiunk nagy örömére.
A kórusunknak megalakulását követően 22 tagja lett, 17 évestől 82 éves korig. Repertoárunkban elsősorban klasszikus egyházi énekek szerepelnek, de énekelünk modernebb vallási énekeket is.
Énekeink magyar, német, finn, horvát nyelven, de ökumenikus alkalmakon latinul is felcsendülnek. Külföldi vendégek látogatása alkalmával tiszteletükre egy-két éneket az ő anyanyelvükön is előadunk.
 

Az egyházközség lelkészei:

1.Korossy Emil  1886 – 1918 – templomépítő,

2.Korossy Dezső  1918 -1920

3.Szántó Róbert  1920 – 1929

4.Sostarec Ferenc  1930 – 1971 - szuperintendens  

5.Báthory István  1976 – 1996

6.Dolinszky Árpád  1998 – 2012 - szuperintendens

7.Dolinszky Gábor  2005 - püspökhelyettes